SoftAir.hu
Airsoft fórum
KERESÉS
Vezérlőpult
Konverter
Cikkek

Taglista
Csoportok
GyIK
MASZ 2015
Fórumszabályok
Webmail
JÁTÉK NAPTÁR
Pontos idő: vas. jún. 24, 2018 1:40 pm

Időzóna: UTC + 1 óra




Új téma nyitása A témát lezárták, nem szerkesztheted a hozzászólásaid, és nem küldhetsz új hozzászólást.  [ 1 hozzászólás ] 
Szerző PM
Admin
Avatar

Csatlakozott: szer. jún. 30, 2004 4:37 pm
Hozzászólások: 3820
Tartózkodási hely: budai elit... :))))))
HozzászólásHozzászólás témája: Nádi Farkasok Airsoft Team
HozzászólásElküldve: vas. júl. 15, 2007 7:37 pm
HozzászólásMutasd csak ezt az üzenetet
 
Nádi Farkasok Airsoft Team



Hogyan is kezdődött? Az egész gyökerei valahová 2003 őszére nyúlnak vissza, amikoris egy kedves barátom, aki akkoriban az ország különböző tájain dolgozott, megjelent nálam egy "egész jó" kidolgozotságú pisztollyal, ami kis sárga műanyaggolyókat lőtt ki. Ezzel a felkiáltással, hogy: "Figyeldoda! Remekül lehet ezzel felálított cigisdobozokat, meg szobába betévedt rovarokat lekűzdeni!" És tényleg. Ez az első szerzemény egy KSC full műanyag, hop-up nélküli Beretta volt, de még így is kimagaslott az azt követő számtalan kínai piacos cucc közül. Közel egy évig meg is maradtam a szobai plinkerelésnél, de közben a baráti körömből egyre több embernek tűntek fel a kirakodóvásárok springes kínai csodái. Néhányan poénből be is szereztek egyet-egyet.
Az igazi kezdő rugás kb 2004 nyarán történt, mikor Pafi rátalált néhány honlapra, amin ilyen műanyaggolyós fegyverekkel emberek egymást lőtték. Áhitattal kezdtük emlegetni a bűvös szót: airsoft... A nyár további részében a munkaidő egész jelentős hányadát töltöttük célzott keresgéléssel a neten. Rá is bukkantunk a kerekpereces honlapra, nézegettük a fényképeket és ámultunk-bámultunk. Ennek hatására, az alattomos, kósza gondolatok, amik már foglalkoztattak néhányunkat, 2004 őszére véglegesen kikristályosodtak: Ha már van ilyen itthon is, és jópáran csinálják évek óta, akkor mi miért is ne próbálnánk ki. Összeszedtünk egy adag kínai springet, meg munkavédelmi szemüvegeket, ráadásul Pafival ketten beleugrottunk az első "komoly" beruházásba is: Vis-től vaásároltunk két Uvex Ultrasonic-ot (mert ugye a biztonság az első), meg 1000 db 0.20-as marui bb-t csőrös palackban.
A nagy nap 2004 októberének közepén jött el. Hatan (Ceraph, Pafi, Sethler, Zauron, Frostee és jómagam) megindultunk a város melletti, Mezőgép-erdő néven ismert hely felé. Játszottunk mindefélét: oda-vissza támadósat, capture the pulóver-t, "bombásat", és mindezeket a kínai csodák tizenpárméteres hatásos lőtávja ellenére rettenetesen élveztük. A második alkalommal már Raga is csatlakozott hozzánk, nem sookal később pedig az öccse, Csamez. Ezt követően hosszú ideig minden második hétvégén jártunk az erdőbe, természetesen télen is.
2005 tavasza meghozta a hatalmas belvízzel együtt a rengeteg szúnyogot és pókot, valamint néhány újabb oszlopos tag csatlakozását. Pajtiti, Lajtschy és Figecz már a második alkalommal saját fegyverrel jelentek meg, jelezvén, komolyan gondolják ők is. A nyár közepéig megfordult nálunk néhány vendég akik közül Destroyer maradt állandó tag. Kb. két tucat teljesen leamortizált kínai spring után a csapat nagyobbik része ekkoriban vásárolt minőségi fegyvereket, többnyire Maruit, illetve néhány CA-t, és valahol ekkortájt merült föl először a Nádi Farkasok csapatnév is, persze először poénból.
2005 nyarán, amikor csak tehettük játszottunk. A csapatból azóta is mindenki nosztalgiával gondol vissza erre az időszakra. Tisztán látszott, hogy jó néhányunk foglalkozni akar ezzel a sporttal később is, a hirtelen fellángolás kb ekkorra múlt volna el. Régi ismeretségek miatt felvettük a kapcsolatot a szegedi csapattal, aminek az eredménye őszre két barátságos összecsapás lett. Szeptemberben mi utaztunk Szegedre, egy hónappal később pedig ők látogattak hozzánk. Elkezdtünk tapogatózni azirányban is, hogy hogyan lehetne valamiféle hivatalos formát ölteni, elsősorban azért, hogy minél kisebb támadási felületet mutassunk a külvilágnak. Hosszas viták, beszélgetések után a kisújszállási lövészklub felé kezdtünk közeledni. Nagyjából nyár végén csatlakozott Robi, aki az utoljára belépett állandó tag volt hosszú ideig.
Elérkezett 2005 ősze, de a természettel ellentétben a csapat nem a pihenésre és a téli álomra készült. A játékok mellett jópárszor összeültünk és néhány kérdéses problémát vitattunk meg, afféle irányelveket (nem igazán szabályokat) rögzítettünk, ami egy ideig segítséget jelentett, de mostanra kiderült, hogy némileg vissza is fogta a csapatot. Ezen megbeszélések során elhatároztuk, hogy a lövészklub kötelékében külön szakosztályt alapítunk, valamint megbíztuk Pajtitit a Nádi Farkasok vezetésével, mondván neki van a legnagyobb vezetői tapasztalalta a fegyveres erőkkel kapcsolatban. Az "adminisztratív" lépések mellett azonban ez az ősz hozta meg az eddig talán leglényegesebb dolgot a csapat életében: a kunmadarasi pálya "megszerzését". A közvetlen előzmény itt az volt, hogy szeptemberben, Ceraph jóvoltából, néhány alkalommal tudtunk olyan helyen játszani, ahol épület is volt. Az "erdőnket" már akkoriban is kicsinek éreztük, de az a néhány alkalom végképp affelé lendített, hogy szereznünk kell valami CQB-re is alkalmas helyet. Egy régi álmomat kezdtem elhinteni a többiek között, a 'madarasi volt szovjet reptér ugyanis már évek óta birizgálta a fantáziámat. Elkezdtünk hát kérdezősködni, hogyan és miként lehetne oda bejutni és végül a kisvárosi lét egyik jellegzetessége segített. Néhány szálon elindulva eljutottunk Pajtiti egyik ismerőséhez, aki pozícióban van a reptér felügyeletével megbízott cégben. November elején jutottunk át először játszani és annyira fellelkesültünk, hogy Mikulásra meg is hirdettünk egy játékot. Ezen kb. 50 fő vett részt, főleg Kelet-Magyarországi csapatokból. Decemberben döntöttük el, hogy tartós bérletet kötünk a pályára, majd a játék tapasztalatait fölhasználva nekiálltunk némi tereprendezésnek. Szereztünk egy teljes pótkocsis teherautónyi rossz autogumit, aminek az elszállítása is felért egy kisebbfajta csapatépítő tréninggel, ugyanis az adott napon majd' mindenki fönt volt hajnalban és nagyjából másfél óra alatt raktuk meg a kocsit egymáshoz és a földhöz fagyott gumikkal, majd átszállítás után még aznap el is rendeztük őket. Utólag persze ez a gumis megmozdulás sem volt túl jó ötlet, ugyanis mára alig a töredékük található meg a pályán, a többi... hm, valahogy eltünt. Azóta inkább csak bozótirtásban merül ki a pályarendezés. Ezt persze évente kétszer-háromszor el is követjük.
2006 első fele ismét egy jelentősebb és jól behatárolható szakasz a csapat történetében. Az első fontos esemény az a bizonyos február 26-ai játék. Ezt, kis nagyzolással, az év szezonnyitójának is betudhattuk. Az országos fórumon hirdettük meg és tényleg mindenhonnan érkeztek játékosok. Nagyon sok segítséget kaptunk közben régebbi csapatoktól, tapasztalt szervezőktől és ráadásul az újdonság varázsa elfeledtette a körülményeket. Aki ott volt, az azt hiszem nem fogja elfelejteni a fagypont körüli hőmérsékletet, a havas esőt, a néhol térdig érő belvizet, a folyamatos nagy intenzitású tűzharcot, nomeg a játék végén a babgulyáspartyt Berekfürdőn. Rengeteg tapasztalatot adott ez a játék, és nagyon sokat segítetek a visszajelzések is. Az év közepéig hirdettünk még a pályára nyilvánosan néhány játékot, ahol egyrészt sikerült kialakítanunk egy állandó vendégkört, főleg a közelebbi csapatokból, másrészt viszont a távolabb lakó játékosok egyre kisebb arányban képviseltették magukat. Ennek részben a távolság volt az oka, részben pedig az, hogy egyre több csapat és így egyre több játékalkalom lett szerte az országban. Valahol ekkoriban, nyár elején kezdtek jelentkezni problémák a csapaton belül. Először is létszámban csappantunk meg egy kissé: Destroyer egy komoly sérülés miatt pihenni kényszerült, Figecz gyakorlatilag abbahagyta, Zauronnál pedig egyre hosszabbak lettek az inaktív időszakok. A komoly gonddá azonban nem ez vált: úgy alakult, hogy a csapat nagy része általában csak várta a sült galambot, a "mindent közösen" megegyezés ellenére. Ez jóideig nem volt annyira szembeötlő, viszont szerintem a meghirdetett játékok lagymatagabbá válásában már akkor is közrejátszott.
Fontosnak tartok megemlíteni még egy eseményt 2006 első feléből. Ez pedig nem más, mint a szegedi csapatszituációs lövészverseny, amire Corel jóvoltából kaptunk meghívást még az év elején. Hamar összeszedtük, hogy kik azok, akiket érdekel annyira a dolog, hogy áldozni tudnak a gyakorlásra is egy kevés időt, majd Ceraph irányításával hozzá is fogtunk. Itt persze nem holmi véresen komoly tréningről volt szó. Azzal tisztában voltunk, hogy gyakorlatilag nem sok esély van civilként, ráadásul rövid idő alatt, valódi eljárásokat megtanulni, ezért az olvasmányaink, a játéktapasztalatok és némi józan ész segítségével felállítottunk néhány egyszerű alapelvet, amiknek teljesülnie kellett a végrehajtás során. Ilyeneket például, hogy nem mozgunk egymás lővonala előtt, a csapaton belül senkinek nincs kötött pozíciója, így a szituációtól függően bármikor kerülhet bárki más szerepkörbe is, meg még vagy kettő-három hasonlót, a néhány gyakorlás alatt inkább ezek betartását próbáltuk berögzíteni. Ez olyannyira jól sikerült, hogy el is hoztuk az első helyezést a civil kategóriában.
Az év második felében folytattuk a játékok szervezését ugyan, de már nem hirdettük meg őket nyilvánosan. Nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítani pl. a szolnoki és a szentesi csapattal, illetve néhány „szabadúszóval”, rájuk lehetett mindig számítani egy-egy ilyen összejövetelen, vevők voltak a különböző, kis létszámra optimalizált kísérleteinkre. Ezek a játékok legtöbbször jó hangulatban folytak, az ekkorra kialakult személyes ismerettségnek köszönhetően szinte soha nem fordult elő probléma, nem voltak „anyázások”. A csapaton belül azonban az év végére aggasztó módon megnőttek a gondok és ezen az sem segített, hogy lett néhány „állandó vendégünk”, akik a gyakorlójátékokon is részt vettek. Leginkább ezeken látszott meg, hogy valami nincs rendben. Nagyon sokat elökörködtünk, rengeteg holtidő volt közben, kissé olyannak tűnt, mintha senki nem akarná már komolyan venni. Lehet erre azt mondani, hogy persze, de szórakozásból csináljuk, de igazából az egyénieskedés, a gyengülő összetartás és a konkrét irányítás hiánya már a játékélményre is negatívan hatott. Felborult a játékon kívüli tevékenységek megosztása is. A fentebb említett játékokat mindig ketten-hárman dolgoztuk ki, mindig ugyanazok. A különböző pályakarbantartási feladatokat is nagyjából ugyanennyien (és szintén ugyanezek az emberek) szerveztük és bár itt azért többen dolgoztunk, de szinte soha nem haladta meg a „munkaszolgálatosok” száma a hivatalos létszám felét. A többiek sokszor nemhogy kreatív ötletekkel, de még önálló feladatvállalással (mint pl. beléptetés a játékokon, a megérkezettek eligazítása, stb.) sem járultak hozzá az összképhez. Ezeken a problémákon sajnos az sem segített, hogy jó néhányszor átbeszéltük őket és a fórumunkon minden egyes játék után megjelent egy-két kritika. A holtpontról nem igazán tudtunk elmozdulni, aminek látványos jele pl. hogy ha az aktívabb három-négy tag közül éppen nem ér rá senki, akkor a maradék hat-hét nem megy játszani.
Azt persze nem akartuk, hogy végképp szétessen a csapat így néhányan a közelmúltban „puccsot” hajtottunk végre. A régebben lefektetett alapelvek közül jópárat kidobtunk, próbálunk új irányt megadni. Újra megnyitottuk pl. a csapatot, néhány, már több, mint fél éve velünk játszó állandó vendéget beemelünk, míg néhány tagságot felfüggesztünk. Újragondoltuk a játék közbeni feladatokat és azt, hogy hogyan javítsuk a hozzáállást ezekhez. Átalakítjuk a döntések meghozatalának módját is, a teljes demokratikus út helyett egy néhány tagra korlátozott „bizottság” fogja a végső szót kimondani egy-egy kérdésben.
Itt járunk tehát manapság. Az előbb említett „intézkedések” persze csak később érnek be, de hiszem, hogy mivel eddig is ki tudtunk mászni a különböző gödrökből, most is sikerülni fog. Lehet ez a csapat nem járt be olyan látványos fejlődési utat, lehet furcsa, hogy nem számít nálunk az autentikus ruházat és felszerelés, de tudom, mindannyian szeretjük azt amit csinálunk, és azt hiszem, amíg akadnak közöttünk páran, akik néha fel tudják rázni a lustábbakat, addig a Nádi Farkasok létezni fog.


Loopus
_________________
“There is no hunting like the hunting of man, and those who have hunted armed men long enough and liked it, never care for anything else thereafter."
Skorpió Airsoft Csapat / Scorpions Airsoft Team - since 2004.

Vissza a tetejére
  Profil  
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása A témát lezárták, nem szerkesztheted a hozzászólásaid, és nem küldhetsz új hozzászólást.  [ 1 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 1 óra


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 2 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
Az oldal üzemeltetője az itt szervezett játékokért nem vállal felelősséget!
Powered by phpBB © 2000, 2002, 2005, 2007 phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség