SoftAir.hu
Airsoft fórum
KERESÉS
Vezérlőpult
Konverter
Cikkek

Taglista
Csoportok
GyIK
MASZ 2015
Fórumszabályok
Webmail
JÁTÉK NAPTÁR
Pontos idő: kedd nov. 13, 2018 2:28 am

Időzóna: UTC + 1 óra




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 66 hozzászólás ]  Oldal Előző  1, 2
Szerző PM
Fórumtag
Avatar

Csatlakozott: pén. máj. 16, 2008 5:54 am
Hozzászólások: 2532
Tartózkodási hely: Hatvan
HozzászólásHozzászólás témája: Re: Berget 7 - Three Kings 2009, Svédország
HozzászólásElküldve: hétf. nov. 09, 2009 7:22 am
HozzászólásMutasd csak ezt az üzenetet
 
van ennek a rendezvénysorozatnak saját airsoft szabályzata vagy inkább az általános svéd szabályzatot követi-gondolom van ilyen is-konkrétan az fps limitre-kategóriákra gondolok?
_________________
VFM-Team
Kép
Kép
Üdv: S.

Vissza a tetejére
  Profil  
Fórumtag
Avatar

Csatlakozott: kedd máj. 06, 2008 12:17 pm
Hozzászólások: 145
Tartózkodási hely: Budapest
HozzászólásHozzászólás témája: Re: Berget 7 - Three Kings 2009, Svédország
HozzászólásElküldve: pén. nov. 06, 2009 12:22 pm
HozzászólásMutasd csak ezt az üzenetet
 
Ez a második felvonás nagyon Rambó feelinget idéz. A lehető legjobb értelemben persze. Nagyon élvezetes olvasmány.
_________________
Quis custodies ipsos custodet?

Vissza a tetejére
  Profil  
HozzászólásHozzászólás témája: Re: Berget 7 - Three Kings 2009, Svédország
HozzászólásElküldve: csüt. nov. 05, 2009 8:14 pm
HozzászólásMutasd csak ezt az üzenetet
 
Tényleg jól írsz, érdekes , izgalmas !
Nagy élvezettel olvasgattam !
THX !

Vissza a tetejére
   
Fórumtag

Csatlakozott: szer. okt. 07, 2009 1:22 pm
Hozzászólások: 91
Tartózkodási hely: Szeged
HozzászólásHozzászólás témája: Re: Berget 7 - Three Kings 2009, Svédország
HozzászólásElküldve: csüt. nov. 05, 2009 7:51 pm
HozzászólásMutasd csak ezt az üzenetet
 
elolvastam az eddigi beszámolóid erről is,és a 6dik Bergetedről is..komolyan mondom Trasher,vmien írói vénád is van,totál leköt az írásod,és még bele is élem magam xD
várom a további részt !! :roll:
_________________
Kép
-.- Spray 'N Pray - Locsolj és Imádkozz! -.-

Vissza a tetejére
  Profil  
Fórumtag
Avatar

Csatlakozott: hétf. aug. 28, 2006 8:52 am
Hozzászólások: 156
Tartózkodási hely: Óbuda
HozzászólásHozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: szomb. okt. 31, 2009 10:03 pm
HozzászólásMutasd csak ezt az üzenetet
 
Lefekvés előttre nincs jobb olvasnivaló, komolyan! :) "Keep f@cking that chicken!"
_________________
RoE? Run away at will! :)

Vissza a tetejére
  Profil E-mail küldése  
Tiszteletbeli Játékszervező
Avatar

Csatlakozott: csüt. dec. 09, 2004 11:25 pm
Hozzászólások: 6394
Tartózkodási hely: Bp
HozzászólásHozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: pén. okt. 30, 2009 2:26 pm
HozzászólásMutasd csak ezt az üzenetet
 
Berget 7 – Three Kings beszámoló III.
2. rész



Második felvonás


Másfél óra sem telik bele, ismét az SRP bázis környékén vagyok az erdőben, Cube-bal és 5-6 hozzánk csapódott svájcival… Sikerült fuvart szereznünk, hogy csatlakozhassunk a harchoz. A küzdelem kisebb gócpontokra korlátozódik, de az ellenség folyamatos nyomás alatt van. Max és Deki, telefonon és rádión sem elérhető, valószínűleg a környéken lehetnek. Amíg a visszállóhelyen voltunk, a szervezők az SRP bázishoz vezető főutat (a helyi lakosokat érintő incidensek miatt) játékon kívülinek nyilvánították. Ez főként nekünk rossz hír, mert még inkább beszűkülnek a manőverezési lehetőségeink. Jókora kerülőt teszünk az előző csata helyszíne körül, és az erdőszerte hallatszó kisebb összecsapások egyike felé vesszük az irányt. Ügyelünk arra, hogy ne kerüljünk két tűz közé.

Cube az első ember, én mögötte haladok, a sort pedig a svájciak zárják. Hazájuk tipikus képviselői - kimértek, távolságtartók, és mélyen bizalmatlanok bárkivel szemben, aki nem svájci. A felszerelésük és viselkedésük alapján elég vegyes társaság. Akad köztük olyan, aki nagyon fegyelmezetten, egyetlen zokszó nélkül végzi a dolgát. A másik véglet ragasztószalaggal tuningolt, válltámasz nélküli Beta AK-val toporog a raj végén, és sértődötten duzzog, amikor nem válaszolunk a „Mehetnénk gyorsabban?”, „Sokáig tart még?”, vagy „Mikor lesz harc?” jellegű kérdéseire. Minden vadonat újnak tűnik rajtuk, legalábbis a fegyverek és a mellények makulátlanok. Érdekes lesz.

Csapatunk leereszkedik egy vízmosásba, majd patakon kel át, hogy egy Vietnámot idéző „dzsungelben”, embermagasságú sásban kössünk ki. A mocsaras talajon tenyérnyi széles, frissen kitaposott ösvények vezetnek keresztül. Mindenki érzi a veszélyt, de nincs mit tenni, be kell sétálnunk az „oroszlán szájába”. Előzőleg több irányból próbáltunk kerülőutat találni, de túl ritka erdőbe, vagy veszélyes szakadékokba botlottunk. Teljes csendben araszolunk át a lápon, valahol előttünk egy kisebb összecsapás végjátéka zajlik. Kínosan lassan telnek a percek, és egyáltalán nem ér meglepetésként, amikor Cube-t azonnal kilövik, amikor eléri az „elefántfű” túlsó végét. A raj az ösvényen rekedt, innét esélytelen veszteségek nélkül menteni a sérültet. A lesipuskást szinte lehetetlen kiszúrni.

Visszavonulok a svájciakkal, majd rövid megbeszélés után, jobbra kerülünk a sűrűben. Mindenki azt lesi, honnan jön majd a lövés, de nem történik semmi. A sásból elsőként bukkanok ki egy földútnál. Cube-t talán 50-60 méterrel odébb pillantom meg. Az út másik oldalán is annyira buja a növényzet, hogy bárhol megbújhat az ellenség. Mivel a csapattársak tétováznak, és lassan kifutunk az időből, ezért én indulok a sebesültért. Átrohanok az úton, majd a legsűrűbb bokrokon át, zajosan törtetek feléje. Ha fedezék, akkor működjön mindkét irányban. A ricsaj eltereli a figyelmet a többiekről, akik velem párhuzamosan, diszkrétebben haladnak. A sikeres mentés és medikelés után Cube elmondja, hogy két SRP harcosba botlott bele, akik inkább a visszavonulás mellett döntöttek, amikor túl közel kerültünk hozzájuk. Jó kérdés, hogy kinek a szerencséjére.

Átkelünk az úton, és az SRP bázis feltételezett irányába haladunk tovább. A fenyőerdő ismét ritkásabbá válik, rövidesen mozgást pillantunk meg a távolban, majd beszélgetést hallunk. Arrafelé lesz a célpont, jó lenne végre megpillantani. De a sors másképp gondolja, néhány perc osonás után riadót fújnak az őrszemek, és lőni kezdenek. Cube és a svájciak viszonozzák a tüzet, legalább 2-3 embert leszednek. Én inkább a hátukat fedezem az út felől, mert ha a finnek futva küldenek mögénk egy rajt, végünk. A feltételezés helyesnek bizonyul, és igazolja az elméletem: hogyha valami r.avasz húzás az eszedbe jut, az SRP már gondolt rá, vagy jó eséllyel éppen azt csinálja.

Riasztom a csapatot, ideje továbbállni, különben kelepcébe kerülünk. Nem várom meg, hogy mindenkihez eljusson az üzenet, két svájcival a nyomomban leszánkázok az útmenti töltésen, és a túloldalon bevetjük magunkat a sűrűbe. Az út mellett húzódó tavacska partján bukkanok ki, melyet az a patak táplál, amin korábban átkeltünk. A víztükörhöz egészen közel, a legsűrűbb bokor alá hasalok le. A túlsó partra végig tiszta lövésem nyilik, ha arrafelé kerülve akarják elvágni az utunkat. Ha pedig az út felől, a sűrűben jönnek, könnyen megakaszthatom az előrenyomulásukat.

Hallgatom a szórványos lövöldözést, és ahogy a többiek egymás után átrohannak az úton, majd becsörtetnek mögöttem az erdőbe. A terv annyi, hogy kicsit kivárok, rálövök az üldözőkre, aztán faképnél hagyom őket. Egy perc sem telik bele, máris érkeznek az úton a finnek, és nem kevesen vannak. A nyílt tópartot bölcsen elkerülik, viszont - mintha megint egy srófra járna az agyunk - egy pár lábat pillantok meg a bozótosban, ahogy ahogy egyenesen a rejtekhelyem felé caplat. A növényzet fedezékében lesétál a part innenső oldalára, és csak 10m-re van tőlem, amikor megtorpan, hogy szót váltson valakivel. Gondosan rendezem az irányzékot és meghúzom az elsütőbillentyűt. A lábszárán csattannak a BB-k, meglepett kiáltás, az úton pedig nagy csend támad. Aztán parancsszóra legalább 2-3 ember beveti magát a bozótosba, és törve-zúzva keresni kezdenek. Vaktában feléjük lövök, hogy megállítsam őket. Patthelyzet. Rövid lapulás után füttyögéssel, bozótrázással próbálnak lövésre bírni. Ravaszak vagytok, de nem eléggé. Az egész csak figyelemelterelés, hogy odaküldhessék a mediket a sebesülthöz. Vesztére, mert amikor a sebesült mellé kuporodik, csípőn lövöm. Átkozódik, a másik kárörvendően nevet rajta.

Az ellenség folytatja a bozótrázós-csörtetős játékot, fogalmuk sincs hol rejtőzöm, így a sebesültjeik is maradnak ahol vannak. Aztán a sűrűn keresztül, véletlenül megpillantok 3-4 fejet, ahogy a raj továbbindul az úton fölfelé. Talán kiszúrtak valakit közülünk, vagy nagyot kerülnek a hátamba. Mérlegelem a helyzetet. A tó menti bozótos olyan sűrű, hogy a benne lapuló emberek egymást sem tudják azonosítani, ráadásul nagy zajjal közlekednek. Két sebesültjük van a balszárnyon, csalódnék a finnekben, ha őket nem őrizné legalább egy ember.

Tárat cserélek, majd hirtelen ötlettől vezérelve felpattanok, és az út felé gázolok a bozótoson át. A sérülteket biztosító finnt alig 3 méterről pillantom meg. Fiatal SRP harcos, pisztollyal a kezében, még mellény sincs rajta. Tényleg közel voltunk a táborukhoz. Döbbenten fordul felém, nagyot liftezik az ádámcsutkája. Térdre vetődve tüzelek. Egyszerre lövünk, ő elhibázza, én nem. Meg sem várom, hogy jelezze a találatot, elcsörtetek mellette, nincs vesztegetnivaló időm. Ha rejtőzik ott még valaki, most fog hátbalőni. De szerencsém van, elérem az utat. Ismét dolgozik az adrenalin, vállban az AKS-74, ahogy lendületből fordulok rá a bozótból az úton haladókra. 4-5 ember háttal nekem, talán 25 méterre, és még kettő hátvédben, akik azonnal észrevesznek. Csak egyetlen röpke sorozatra van időm, végigverem a társaságot, és már váltok is vissza a sűrűbe. Dühös kiabálás, ribillió az útról, tüzet nyitnak a hűlt helyemre. Hányat lőhettem le közülük, sosem tudom meg. Ismét elrohanok a pisztolyos srác mellett, aki a narancssárga kendőjét rángatja elő.

A korábbi leshelyemnél kötök ki, ahonnét a patak felé iramodom. Átgázolok a sekély medren, a bakancsom bokáig cuppan bele az iszapba. Már a túlpart fái között vagyok, amikor az alaposan rászedett, engem keresgélők átérnek a bozóton, és BB-zuhannyal árasztják el mögöttem az erdőt. Elkéstetek, viszlát fiúk! Loholás közben csak azon aggódom, nehogy baráti tűzbe kerüljek. Nem alaptalanul, mert a többiek sehol, a rádiót pedig nem használják. Visszakapaszkodom a vízmosás tetejére az ösvényen, amin érkeztünk, aztán egy jól védhető zugban kifújom magam, hogy a pulzusom visszaálljon normálisra, és kortyoljak a hátizsákomban rejtőző Cambelbak-ből. A következő 20-25 perc hallgatózással telik el, alattam a sűrűben folyamatos mocorgás és sugdolózás hallatszik, nyilvánvalóan engem keresnek. Néha rövid tűzharc tör ki, pár embert eltalálnak, de képtelenség kideríteni, ki-kivel csap össze. Akár egymást is lőhetik, ahogyan tegnap hajnalban is megtörtént. Ami ennél aggasztóbb, hogy legalább ketten mozognak nagyon óvatosan a közelben. A lehető legcsendesebben állok odébb.

Mivel egyedül maradtam, az SRP bázis felderítése mellett döntök. A következő órák azzal telnek el, hogy bejárom a környéket. Találkozom két svájcival, akik halottak, ám szemlátomást elégedettek az összecsapással, amiben részük volt. Többször botlok SRP őrszemekbe és járőrökbe, de sosem várom meg, hogy melyikőnk húzza rövidebbet. A legmulatságosabb az találkozás, amikor csigalassúsággal lopakodva, az erdő összes neszére megtorpanva nem veszem észre a finn raj felderítőjét, aki szintén mindenhova figyel, csak az orra elé nem. Néhány méterről ijesztjük halálra egymást, mindketten hanyatt vágódunk, majd hevesen lövöldözve lebontjuk magunk előtt az erdőt. 2-3 tárat lövök ki folyamatosan tüzelve, amíg elvergődök egy sziklafedezékig, majd faképnél hagyom őket. Huh, ez közel volt!

Eltökélt szándékom, hogy megnézem magamnak az SRP bázist, bár egyre nyilvánvalóbb, hogy nagyon erős, jól szervezett védelme van. Megint másik oldalról próbálkozom, de egy több száz méter széles tisztásnál lyukadok ki, melyet elkorhadt, egymásra dőlt fatörzsek szegélyeznek. Ideális rejtekhely őrszemeknek. Tehát megint nem haladhatok egyenesen a cél felé, mert garantáltan figyelik a tisztásnak azt az oldalát a számtalan természetes fedezék valamelyikéből. Így is szerencsés voltam, hogy eddig nem kaptak el. Jobb híján kerülni kezdek körbe a fák között, aztán meglátjuk. Lassan fél órája haladok, amikor halaszthatatlan szükségét kezdem érezni egy komolyabb „egészségügyi szünetnek”. Sokáig vizslatom a tisztás túloldalát, semmi sem moccan, de azért 70-80 méterrel méllyebbre húzódom az erdőben, hogy inkább ott hányjam le magamról a felszerelést.

Egy alkalmas horpadásban lyukat ások a földbe, és nekilátok, hogy elvégezzem a dolgom. Épp a “feladat” kellős közepén vagyok, amikor legalább 15-20 főből álló SRP raj bukkan fel a tisztás másik oldalán, és rohanni kezdenek abba az irányba, ahol pár perccel korábban jártam. Egyértelműen engem keresnek, és a kiabálás alapján nem tűnnek boldognak. Felvillan lelki szemeim előtt, ahogy letolt gatyával guggolva rám találnak… Ennél jobb ösztönzés nem is kell, rekordsebességgel gombolkozom, rántom magamra a mellényt és a hátizsákot, tüntetem el a lyukat. Csábító a lehetőség, hogy rácsapjak hátulról a legyezőszerűen szétterülő, tőlem lassan távolodó rajra, de nem akarom tovább kísérteni a hadiszerencsét. Ideje, hogy kivonjam magam.

GPS segítségével, negyedóra gyaloglással kijutok az aszfaltozott, játékon kívülinek minősített útra, és onnét a ledobási pontunk felé veszem az irányt. Az időzítés jó, már az egész társaság ott várakozik, mindannyian halottak. Hamarosan megérkezik a fuvarunk. A játék után az SRP finn parancsnokával, Ollival beszélgetve megtudom, hogy a végén már egyenesen vadásztak rám, a „Gorka ruhás, magányos fickóra”.
_________________
Kép

Vissza a tetejére
  Profil  
játékszervező
Avatar

Csatlakozott: szer. márc. 19, 2008 11:43 am
Hozzászólások: 934
HozzászólásHozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: szer. okt. 07, 2009 1:04 pm
HozzászólásMutasd csak ezt az üzenetet
 
hivatalos múví a berget7ről:


<object width="425" height="344"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/vEUFghGo0Dk&hl=en&fs=1&"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/vEUFghGo0Dk&hl=en&fs=1&" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object>
_________________
Kép

Vissza a tetejére
  Profil E-mail küldése  
Admin
Avatar

Csatlakozott: hétf. máj. 08, 2006 5:34 pm
Hozzászólások: 7046
Tartózkodási hely: Miskolc
HozzászólásHozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: kedd okt. 06, 2009 10:15 pm
HozzászólásMutasd csak ezt az üzenetet
 
Kúl!

Képeket kapunk majd?

Vissza a tetejére
  Profil E-mail küldése  
Fórumtag
Avatar

Csatlakozott: csüt. dec. 28, 2006 7:04 pm
Hozzászólások: 343
Tartózkodási hely: Bács-Kiskun megye
HozzászólásHozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: pén. okt. 02, 2009 7:06 pm
HozzászólásMutasd csak ezt az üzenetet
 
Lassan itt a Berget 8 is, arról mikor lesz már meg a beszámoló :?:
(időben kezdem a sürgetést) 8)
_________________
Kép

Vissza a tetejére
  Profil  
Fórumtag
Avatar

Csatlakozott: hétf. máj. 12, 2008 11:13 am
Hozzászólások: 159
Tartózkodási hely: Svédia
HozzászólásHozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: pén. okt. 02, 2009 6:45 pm
HozzászólásMutasd csak ezt az üzenetet
 
Sírva röhögtem fel az angol szövegen :D Ez LARP a javából :D Már csak azt nem értem, hogy hogy tudod abbahagyni az írást és így "apránként csepegtetni" a történetet :D
Köszönöm, élmény volt!

Vissza a tetejére
  Profil E-mail küldése  
Tiszteletbeli Játékszervező
Avatar

Csatlakozott: csüt. dec. 09, 2004 11:25 pm
Hozzászólások: 6394
Tartózkodási hely: Bp
HozzászólásHozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: pén. okt. 02, 2009 11:59 am
HozzászólásMutasd csak ezt az üzenetet
 
Berget 7 – Three Kings beszámoló III.
1. rész


A ponyva alá zsúfolt, egymásnak préselődő embertömeg egyszerre lódul meg, ahogy a teherautó fékei megcsikordulnak. Könyökök, hátizsákok, fegyverek vágnak a padokon kuporgók oldalába, amíg a jármű megállapodik. Leszállás! Egy rántás és rúgás, csörög a lánc, döndülve csapódik le a platóajtó. Valakinek a kezébe nyomom a puskáját, amit helyette markoltam. Kipréselem magam a levegőtlen utastérből, és a ferde rámpáról a földre huppanok… Indul a játék leghosszabb napja!

Harmadik nap (június 26.)

A ledobási ponton 35-40-en rendeződünk kettős menetoszlopba. A nap delelőre hág, 3-4 kilométerre raktak ki minket a bázistól, ismét annak az országútnak a kellős közepén, amin hajnalban már jópár kilométert gyalogoltunk. Kétoldalt legelők, hétvégi házak, veteményesek sorakoznak, a távolban tó víztükre csillan meg. Előttünk fák közé vesző út, és valahol az erdő mélyén a célpontunk, az SRP állásai. Yuri Orlov zsoldosai kora reggel óta gyülekeznek a környéken, mi pedig valamelyik utolsó fuvarral érkeztünk. Cube-ra és Dekire pillantok, miközben a teherautók elhajtanak, az izgalom nyomait fürkészve. Tavaly együtt harcoltunk az SRP ellen, a Berget 6 legemlékezetesebb csatájában. Akkor a diplomácia megakadályozta, hogy revansot vegyünk, most viszont itt a lehetőség! Nem lesz gyerekjáték, az SRP derékhadát alkotó finnek változatlanul a legképzettebb és legkeményebb airsoft játékosok, akikkel valaha találkoztunk.

Az előjelek kedvezőnek tűnnek: az éjszaka során, amíg a „lehetetlen küldetéssel” foglalkoztunk, a zsoldosok egyesített hadereje súlyos vereséget mért a nagy erőkkel, több hullámban támadó, ám szervezetlen NATO-ra. Minden kísérletük, hogy a pálya kellős közepén, az orrunk előtt FOB-ot létesítsenek, kudarcot vallott. Most az SRP-nek készülünk odavágni, akik eddig meglehetősen passzívak voltak. Erős védelemmel fogunk szembenézni, mivel nehezen mozgatható, jelentős aranykészleteket birtokolnak, melyet a játék során (politikai tőke kovácsolása végett) valahogy pénzre kell váltaniuk. A feladat kézenfekvő: elfoglalni az ellenség táborát és megkaparintani az aranyat!

Az út mentén áthághatatlan magánbirtokok húzódnak egészen az erdőig, ezért nyílt terepen kell egyenesen a védők puskacsövei elé masíroznunk. Sovány vigasz, de így legalább az északról támadó egységeinkre kisebb nyomás nehezedik. Az elővéd máris jelzi, hogy tűz alá került, mire mindenki a sekély vízelvezető árkokban keres fedezéket. Rövid tétovázás után a lövöldözés meglepően gyérnek bizonyul. Nincs értelme itt üldögélni, eleven céltáblát játszani, ezért 35-40 ember pattan fel és indul egyszerre rohamra. A fák közül izgatott kiabálás hallatszik, aztán az előttünk futók közül párat eltalálnak. Magánterület vagy sem, a rajunk önkéntelenül leválik a többiekről, és egy veteményes mentén balra kerül. Maxxel a kb. 15 fős csapat végén loholunk, mert kevés haszontalanabb dolog akad, mint egy medik, akit az összecsapás elején kilőnek. Legnagyobb meglepetésünkre veszteség nélkül érjük el az erdő peremét. Már csak az őrszemek hátát látjuk, ahogy kereket oldanak. Szerencsénk van, mert 1-2 lövész mindannyiunkkal végezhetett volna.

Amíg a szlovének aggresszívan tüzelve nyomulnak előre a fák között, Maxxel megbeszéljük, hogy a szárnyakat és a csapat hátát fogjuk védeni, nehogy korai véget érjen a „kalandunk” egy meglapuló, r.avasz finn miatt. Közben az út túloldalán is elkezdődik a csata… Haladunk tovább, a fenyvest rövidesen kopár sziklaplató váltja fel, melynek pereme meredeken bukik alá a 20-25 méterrel lejjebb elterülő erdőbe. A szlovének szélesre húzzák az arcvonalat, és a szikláról lőni kezdik az ellenséget. Dekit és Luc-ot medikelni kell, de a meredélyt gyorsan megtisztítjuk a visszavonulóktól. Merre tovább? Előttünk nehéz, veszélyes terep, jobbra az út, és a többi támadó egység. Balra mehetnénk, bár arról – az ellenséget ismerve - már garantáltan kerülnek minket. Deki is felismeri a helyzetet, maga mellé vesz pár embert, köztük Maxet, és arrafelé indul.

Közben szemből megszűnik az ellenállás, ezért a csapat nekikezd a leereszkedésnek. A meredély oldalát egymásra dobált, jókora görgetegsziklák alkotják, harc nélkül sem egyszerű köztük a manőverezés. Brujo unszolására én is megindulok előre, fél kézzel meg-megkapaszkodva. Csak remélem, hogy lesz esélyem az ellenséget időben megpillantani. Csikorgó bakanccsal csúszok bele az egyik hasadékba, ahol talpalatnyi hely sincs, az esést csak a hátizsák tompítja… Feltápászkodnék, amikor hirtelen dörrenések sorozata hallatszik fölöttünk a sziklatetőtől, ahol percekkel korábban álltunk. Aknavető támadás! Hanyatt-homlok, nadrágféken csúszva-mászva, káromkodva igyekszik mindenki fedezékbe, hogy rejtve maradjon a játékszervezők szeme elől. Akit a robbanások “hatósugarán” belül, kellő fedezék nélkül találnak, az halott! Lekuporodom a hasadékba, és ahogy egymás után sülnek el odafent a töltetek, az adrenalin is dolgozni kezd. Senki sem moccan, amíg vége nincs a hosszú tüzijátéknak.

Tüzelésre készen tápászkodunk fel, de nem érkezik ellentámadás, csak a feketelőpor jellegzetes bűze lengi be a sziklákat. Ezt megúsztuk, akik fent voltak, azoknak vége. Dekiéket nem tudom rádión elérni, gyanítom, hogy erre a sorsra jutottak. Folytatjuk az ereszkedést a maradék 6-7 emberrel, de ismét tűz alá vesznek minket lentről. Épp két szikla között keresek kapaszkodót, amikor lövések süvítenek el nagyon közel, és valakit eltalálnak mögöttem. Ennek fele se tréfa, tétovázás nélkül az első alkalmasnak tűnő fedezékbe hengeredek. Recsegnek a száraz fenyőágak, ahogy átpréselem magam közöttük, majd a hátamra fordulok. Mellkasomra rángatom a puskát, és körbekémlelek. Egy keskeny, sekély sziklahasadékban heverek, melyre egy kidőlt fa borult rá. Szinte tökéletes fedezék, de ami ennél is jobb, hogy éppen a lombkorona határa alatt vagyok, és pazar kilátás nyílik a lent elterülő erdőre. No és persze az ellenségre!

A lövéshez fekvő helyzetből alig kell felemelkednem, ha pedig hátradőlök, egy alacsony, mohás szikla kiváló védelmet nyújt a választűztől. A szűkösséget és a fenyőtű derékaljat leszámítva, a hátizsáknak dőlve egész kényelmes a pozíció - egészen, amíg meg nem érkeznek az erdei hangyák… Szerencsére a Gorka vastag anyagával nehezen boldogulnak.


Az utolsó emberig!

Hallom, ahogy fölöttem a többieket is megállítja az ellenség tüzelése. Talán 4-5-en maradtunk? Ahogy a verőfényben fürdő sziklák után hozzászokik a szemem az erdőhöz, mozgást pillantok meg több irányból. Tucatnyi alakot számolok, ahogy óvatosan, bokorról-bokorra, a fák takarásában közelednek. Felharsan a finnek idei csatakiáltása, az “Aurappaa!”, melyre láncreakciószerűen érkezik az erdő számtalan pontjáról a válasz. Így mindig tudják, merre és meddig húzodnak a vonalaik, hányan harcképesek. Persze ezzel a tüzet is magukra vonzzák, de ez a finn taktika szerves része. A hangokból ítélve aggasztóan sokan vannak!

Önkéntelenül is felvillan előttem, ahogy tavaly úthengerszerűen rohanták le és söpörték el a 100-120 főből álló konvojunkat, egyetlen gyors rajtaütéssel. Tavalyelőttről Deki még mindig rémálomként emlegeti a finnek többsoros védelmét. Nincs idő tétovázásra, kiszemelem az első célt - sárga karszalagos, térdelő alak, 30-40 méterre - és gondos célzás után egy rövidsorozattal leszedem. Fölöttem a többiek is rázendítenek. Heves, de sikertelen lövöldözés a válasz, BB-k kopognak a kidőlt fa ágai között. Lassan, alig néhány centit emelkedek ki újra, és a következő alakot veszem célba. Újabb rövidsorozat, újabb találat. Valaki egészen a földhöz lapulva kúszik a sebesült felé, megvárom, amíg a közelébe ér, aztán tüzelek. Az első sorozat célt téveszt a növényzeten, a második végez vele. Egyre hevesebb az ellentűz, egyre elszántabban harsog az “Aurappaa!”, de nem tudják elérni a sziklákat. Ha sokáig kitartunk, talán megérkezik az erősítés!

A következő percekben további 8-10 embert lőhetek le, és mivel a szlovének sem tétlenkednek, az erdő lassan megtelik naranccsárga kendőkkel. A védelmünk “menetrendje” magától kialakul, én jelentem merre-hányan mozognak, a többiek pedig elintézik a szárnyakon túl közel merészkedőket. Jól tartjuk magunkat, de ha sokáig húzódik a csata, elkerülhetetlennek tűnik a teljes bekerítés. Fölöttem valaki medikért kiált, de nem tudok a segítségére sietni. Az ellenség irányába kéne kimásznom a hasadékból, aztán pedig körbe felrohanni a sziklák között. Esélytelen. Brujo valahol pár méterrel fölöttem ásta be magát, csendben végigkérdezi hányan maradtunk. Négyen. Valahogy csak kihúzzuk - amennyire rossz a helyzetünk, annyira jó a fedezékünk! Megint kóstolgatni kezdenek minket oldalról, de a szlovének visszaverik a támadást.

Talán 20 perc küzdelem után hírt kapunk rádión, hogy közel az erősítés. Kisvártatva már hallani a kiáltozást fölöttünk a sziklatetőről, több raj is érkezik. A hangokból ítélve a szárnyakon elkezdik visszaszorítani a finneket, közben páran leereszkednek hozzánk. WhiteAce, az oroszok egyik parancsnoka érkezik és megvitatja Brujoval a helyzetet. Hamarosan kimászhatunk innét és folytathatjuk az előrenyomulást! Ahogy kétoldalt fokozódik a harc, úgy csendesedik előttem az erdő. Épp a tárak töltésével, és a nyakamba hullott fenyőtűk kipiszkálásával vagyok elfoglalva, amikor hirtelen újra tüzijáték kezdődik a sziklán! Tüzérségi támadás, pontosan az előző helyére! Fene az SRP-be! Nem tehetünk semmit, csak hallgatjuk, ahogy a jól időzített csapásban az erősítés javarésze megsemmisül, a túlélőket pedig az SRP szép lassan felmorzsolja… Cseberből-vederbe, ezt valaki alaposan elszúrta a zsoldosok részéről. Az egyetlen pozitívum, hogy kis csapatunk 1-2 túlélővel erősebb lett.

No, akkor folytassuk, ahol abbahagytuk. 4-5 darab tárat kirángatok a mellényből, és úgy rendezem el, hogy gyorsabban, minimális mocorgással cserélni tudjam őket. Az erdő közben ismét „feltöltődik” ellenséggel, az első alkalmas cél már fel is bukkan 40-50 méterre. Figyelem merre halad, előre kinézem a nyílást a bokrok között, ahova ki fog lépni, és leszedem. Alig hagyja el az utolsó BB a puskám csövét, amikor felkerepel fölöttem egy fegyver, és közvetlen-közelről többször fejbelőnek. Ordítva jelzem a találatot. Mi ez? Valaki a hátunkba került és megkéselte társaságot?? Épp angol káromkodási repertoáromat csillogtatom meg a találatjelző kendő előrángatása közben, amikor a zavarodott eszmecseréből kiderül, hogy baráti tűz áldozata lettem. Remek! Az ASPO csapat zsenge korú tagjának (aki az erősítéssel érkezett), fogalma sem volt hol rejtőzöm, és egyszerűen megijedt, amikor „a lába alól” tüzelni kezdtem. Ha az ellenség nem boldogul veled, a csapattársaid „segítségére” mindig számíthatsz!

Már a tízperces kivérzési idő felén túl vagyok, amikor recsegni kezdenek az ágak, és magát a bűnöst pillantom meg, ahogy fejjel előre nyomakszik be a rejtekhelyemre. Nemcsak engem, de az ellenséget is meglepheti a fejlemény, mert nem lövik le. A jó hír, hogy medik karszalag feszül a bal karján! Nagy nehezen beszuszakolja magát mellém, közösen elrendezzük egymás végtagjait és felszerelését a talpalatnyi helyen, majd bocsánatkérések közepette medikelni kezd. Semmi gond, pont fejtetőre kaptam a lövéseket. Lassan ketyegnek a percek, amint ismét harcképes vagyok, vázolom előtte a helyzetet és a fenyegetések irányát. Én maradok a fekvő pozícióban, ő pedig lejjebb csúszik a hasadékban, ahol félig-meddig ülő helyzetből veheti tűz alá az erdőt. Most már ő is látja, innét nincs visszaút, és szerencsétlen módon a védők mindkét medikje itt csücsül. Miközben a fejemen növekvő dudorokat tapogatom, Brujot kérdezem a hogyan továbbról: „Well, this is our last stand, we’ll take as many motherfuckers with us as we can.” – válaszolja. Szóval harc az utolsó emberig. Ámen!

Nem irigylem az ellenséget, mert mi árnyékban, magasabban, és szinte tökéletes fedezékben rejtőzünk. Ketten tetemes túlerőt is könnyen visszaverünk szemből, pontos lövésekkel operálva pedig a muníciónk sokáig kitart. Ennek ellenére a finnek rendületlenül óvakodnak előre, kúsznak, mentik a sebesültjeiket, újraszervezik az egységeiket, teszik a dolgukat, ahogyan kell. A bizonytalan tüzelésből nyilvánvaló, még mindig nem tudják a pontos pozíciónkat. De a hurok egyre jobban szorul, és amikor a sziklatetőn is „Aurappaa”-t kurjant valaki, tudjuk, hogy bekerítettek.

Rövid szünet után újabb támadás indul, egyszerre több irányból. Nagy tűzharc veszi kezdetét, néhány perc után elvesztem a fonalat, hogy hány embert lövök ki, hányszor cserélek tárat. Dobol a fülemben a vér, csak a nyílt irányzékot, és a BB-k húzta csíkot látom, ahogy a fák között előretörő alakok felé ívelnek. A mellettem gubbasztó szlovénnel együtt gépiesen, kapkodás nélkül intézzük el a felbukkanókat. Csak arra kell ügyelni, hogy a fegyvert sose lőjjem üresre, véletlenül se dugjam ki a fedezékből, és a lehető legkisebb célt nyújtsam. Szemből a roham megtörik, a beálló csendben záróakkordként egy mesterlövésszel vívunk hosszas „párbajt”, aki araszról-araszra jut közelebb hozzánk. A lövéseiből ítélve tudja a helyzetünk, csak nem lát minket. Már a sokadik BB csapódik be felettünk, amikor megelégeljük a dolgot és két hosszú sorozattal pontot teszünk az affér végére.

Legalább fél órája harcolok a hátamon fekve, legszerényebb becslés szerint is kéttucat SRP harcost lőttem ki. A többiek is csúf rendet vágtak az ellenség sorai között, de a dolgok ettől cseppet sem állnak jobban. A közeli bázisról folyamatosan érkezik az erősítésük, a gyűrű pedig már fojtogatóan szoros a szárnyakon. Idegörlő tétlenül hallgatni a finnek neszezését-motozását, olyan irányokból, ahova nem tudok odafordulni. Nincs mit tenni, előttünk üres az erdő, csendben lapulunk, várjuk a végzetes lövést, várjuk, hogy valami felbukkanjon a látómezőnk perifériáján. A szlovén kölyök a hangyákkal küzd csendben átkozódva, én meg az arcomat fedő álcát igazgatom.

Nagyon közelről finn nyelvű beszéd hallatszik, melyet Brujo PTW-je hallgattat el. Meglepett csend, majd egy „HIT!” a válasz. Jobbra valaki kapaszkodni kezd felfelé a sziklákon, de a mellettem rejtőző szlovén nem veszi észre. Pisszegve, lábbal jelzek neki. Bólint, majd a rápotyogó gallyakkal nem törődve kiemelkedik a fedezékből, és késlekedés nélkül tüzel az M4-esével. Vele együtt én is felkapom a fegyvert, mert az első cél mellett egy második bukkan fel. Közvetlenül a szlovén válla fölött lövök el. Megint kettővel kevesebb! Egy fújásnyi szünet, aztán balról, a hátunkból rövid és heves közelharc, pisztollyal lövik egymást. Már csak hárman maradtunk: Brujo, a medik és én. Erősítés sehol, a csatazaj távolodik tőlünk, majd az is elhal egy újabb tüzeréségi támadásban.

Lapulunk, mintha magunk is sziklák lennénk. Árnyék vetül rám fentről, két sárga karszalagos SRP harcos óvakodik arrafelé, ahol Brujo rejtőzhet. Egy hasadékon keresztül pont rájuk látok. Átteszem bal vállba a puskát, és két gyors duplával mellbe lövöm mindkettőt. Jelzik a találatot, értetlenül pillantanak körbe, nem látják honnan tüzeltem. A hátam mögül géppuskázni kezdik Brujo rejtekhelyét, most biztosan lerohanják, de aztán mégsem. Vaktában lövöldöznek, majd megint válaszol a PTW, és a géppuska elhallgat… Föntről BB-k záporoznak a fedezékünkre, és beterítik a mediket, aki káromkodva jelzi a találatot. Nagy zajjal kimászik a hasadékból, ezt kihasználva felguggolok, és a legnagyobb szikla oltalmába húzódom fentről érkező lövések elől. Amíg a zápor tart, ellenőrzöm, hogy a tárakat visszaraktam a mellénybe. Még mindig nem szúrtak ki.

Az alant húzódó erdőre pillanatok, néhány narancs kendős sebesültet leszámítva semmi mozgás. Megint két alak jelenik meg fölöttem, annyira közel, hogyha rosszul lépnek, egyenesen az ölembe zuhannak. Most vagy soha! A szikla tele van SRP harcosokkal, viszont a fák felőli frontot, ahol a legtöbb veszteséget szenvedték el, üresen hagyták. Nagy levegőt veszek, kifordulok a fedezékből, és egyes lövésekkel leterítem a két finnt. Csattan a mellényük, döbbenten merednek rám, de ugyanazzal a rendülettel már hengeredek is át a sziklán. Felpattanok is robogok lefelé. Nyerek pár értékes másodpercet, mire felharsan az első üvöltés és lőni kezdenek utánam, de a lombok megvédenek. A lövésektől igen, de nem a megbotlástól. Az elegánsnak nem nevezhető bukfencet megint a hátizsák és benne a Camelbak fogja fel, de már talpon is vagyok, és az erdő mélye felé iramodok. Talán sikerül kijutni. Sűrű páfrányoson gázolok át, amikor szinte beleütközöm egy megdöbbent, magányos SRP harcosba, aki sajnos annyira azért nincs megütközve, hogy ne lőjjön le. Vége.

Ez aztán csata volt a javából! Kifújom magam, letörlöm a verejtéket, és narancssárga kendővel a fejemen kiballagok a közeli útra. Az árokpart tele az SRP sebesültjeivel és halottaival, illetve szorgoskodó medikekkel. Ekkora felhajtás néhány zsoldos miatt! Gratulálok nekik a kiváló és korrekt játékért, amire hasonló méltató szavak, széles vigyor, és feltartott hüvelykujj a válasz. A mieink közül csak azt a srácot találom, aki mellettem gubbasztott. Együtt nézzük, ahogy egy nagyobb csapat még mindig Brujoval tusakodik a sziklán. Két méter körüli, nagydarab emberről lévén szó, nem hinném, hogy akár moccani tud a rejtekhelyén, mégis olyan óvatosan keresgélik, mintha valami igazán veszélyes, egyszerre több irányba harcoló élőlénnyel volna dolguk. A végén már zsebkendőnyi helyen folyik a harc, mégis kitart 5-10 percig. Végül a fegyverét találják el, és megadja magát. Mivel először kapott találatot, ezért mediket kerítenek hozzá, és fogságba ejtik. Nekünk hosszú séta következik vissza a bázisra.

Gyaloglás közben kajánul lessük az embertömget, amit 40-50 percen át kötöttünk le. Tekintve, hogy az SRP hadereje 200-nál kevesebb főből áll, a medikelésekkel együtt is óriási veszteségeket okoztunk nekik. A helyükben egy idő után kicsit visszavonultam volna, hogy kicsalogassam az ellenséget a rókalyukakból. Az offenzíva az SRP ellen összeomlott, de a finnek megint kitettek magukért, hogy életreszóló élménnyel legyünk gazdagabbak… És még nincs vége a napnak!
_________________
Kép

Vissza a tetejére
  Profil  
Tiszteletbeli Játékszervező
Avatar

Csatlakozott: csüt. dec. 09, 2004 11:25 pm
Hozzászólások: 6394
Tartózkodási hely: Bp
HozzászólásHozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: csüt. okt. 01, 2009 9:16 pm
HozzászólásMutasd csak ezt az üzenetet
 
Kamingszún.
Talán a hétvégén...
_________________
Kép

Vissza a tetejére
  Profil  
Admin
Avatar

Csatlakozott: hétf. máj. 08, 2006 5:34 pm
Hozzászólások: 7046
Tartózkodási hely: Miskolc
HozzászólásHozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: csüt. okt. 01, 2009 9:05 pm
HozzászólásMutasd csak ezt az üzenetet
 
Trasher írta:
Elküldve: Szer. Aug. 12, 2009 3:09 du.
Már csak hónapok kérdése.


[sürget]namivanmá?[/sürget]

Vissza a tetejére
  Profil E-mail küldése  
Fórumtag
Avatar

Csatlakozott: pén. júl. 10, 2009 8:49 pm
Hozzászólások: 66
Tartózkodási hely: Rónafalu-Salgótarján
HozzászólásHozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: szer. aug. 12, 2009 7:24 pm
HozzászólásMutasd csak ezt az üzenetet
 
Ne viccelj!! o_O

Nagyon jó ez a beszámoló eddig. Ugye mész jövőre is?? :D
_________________
Még nem játszhatok...
Majd egyszer...

Vissza a tetejére
  Profil  
Tiszteletbeli Játékszervező
Avatar

Csatlakozott: csüt. dec. 09, 2004 11:25 pm
Hozzászólások: 6394
Tartózkodási hely: Bp
HozzászólásHozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: szer. aug. 12, 2009 2:09 pm
HozzászólásMutasd csak ezt az üzenetet
 
Már csak hónapok kérdése.
_________________
Kép

Vissza a tetejére
  Profil  
játékszervező
Avatar

Csatlakozott: szer. márc. 19, 2008 11:43 am
Hozzászólások: 934
HozzászólásHozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: szer. aug. 12, 2009 2:04 pm
HozzászólásMutasd csak ezt az üzenetet
 
csókolom, mikó' lesz má' kint a harmadik rész? má' tök sok idő eltelt a második óta, azé ideje lenne má' kirakni a következőt, milyen dolog má' ez??
_________________
Kép

Vissza a tetejére
  Profil E-mail küldése  
Fórumtag
Avatar

Csatlakozott: csüt. dec. 28, 2006 7:04 pm
Hozzászólások: 343
Tartózkodási hely: Bács-Kiskun megye
HozzászólásHozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: vas. júl. 26, 2009 8:20 pm
HozzászólásMutasd csak ezt az üzenetet
 
Most megint elkezdtelek irigyelni Trasher, de majd hátha egyszer eljutok én is... a Berget 23-ra


szerk.
ezt meg találtam
http://photos-f.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-snc1/hs155.snc1/5770_1176634341207_1388551432_30488053_6528171_n.jpg
_________________
Kép

Vissza a tetejére
  Profil  
Fórumtag

Csatlakozott: hétf. jún. 22, 2009 5:51 am
Hozzászólások: 1116
Tartózkodási hely: Makó
HozzászólásHozzászólás témája: Grat
HozzászólásElküldve: vas. júl. 26, 2009 4:08 pm
HozzászólásMutasd csak ezt az üzenetet
 
Csak gratulálni tudok a beszámolóhoz. Nagyon jó lett! És köszönjük!
_________________
... hibás volt az aláírásod, törlésre került...
http://facebook.com/paracordkarkoto
http://paracordkarkoto.wordpress.com

Vissza a tetejére
  Profil E-mail küldése  
Fórumtag

Csatlakozott: csüt. máj. 07, 2009 9:04 pm
Hozzászólások: 544
Tartózkodási hely: Budapest XVII. ker. (Rákosborzasztó)
HozzászólásHozzászólás témája: -
HozzászólásElküldve: szer. júl. 22, 2009 2:41 pm
HozzászólásMutasd csak ezt az üzenetet
 
Tudom-tudom, telhetetlen vagyok, de akkor is várom a következő részt :P Remélem ugyanilyen jó lesz...
_________________
Kép

Vissza a tetejére
  Profil E-mail küldése  
Moderátor
Avatar

Csatlakozott: csüt. máj. 01, 2008 9:23 am
Hozzászólások: 3773
Tartózkodási hely: Sopron
HozzászólásHozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: szer. júl. 22, 2009 12:39 pm
HozzászólásMutasd csak ezt az üzenetet
 
Nice! :dance:
_________________
Köszönöm a folyamatos fejlesztéseket. ;)

Vissza a tetejére
  Profil  
Moderátor
Avatar

Csatlakozott: pén. dec. 30, 2005 11:55 am
Hozzászólások: 3478
Tartózkodási hely: Hell of War
HozzászólásHozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: kedd júl. 21, 2009 11:05 pm
HozzászólásMutasd csak ezt az üzenetet
 
végre... :taps:
_________________
Красная Армия / Portyázók
Kép
Kép

Vissza a tetejére
  Profil  
Tiszteletbeli Játékszervező
Avatar

Csatlakozott: csüt. dec. 09, 2004 11:25 pm
Hozzászólások: 6394
Tartózkodási hely: Bp
HozzászólásHozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: kedd júl. 21, 2009 11:05 pm
HozzászólásMutasd csak ezt az üzenetet
 
Berget 7 beszámoló:

Második rész
_________________
Kép

Vissza a tetejére
  Profil  
Fórumtag
Avatar

Csatlakozott: kedd aug. 12, 2008 4:42 pm
Hozzászólások: 463
Tartózkodási hely: Budapest
HozzászólásHozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: vas. júl. 12, 2009 8:33 pm
HozzászólásMutasd csak ezt az üzenetet
 
Én tuti loptam-raboltam volna minden napi vállmasszázsért. :wink:
@Trasher köszi a beszámolót, várjuk a folytatást.
_________________
Kép
Csokáv után szabadon: Spotterem

Vissza a tetejére
  Profil  
Fórumtag

Csatlakozott: hétf. szept. 10, 2007 1:03 pm
Hozzászólások: 112
Tartózkodási hely: Budapest
HozzászólásHozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: vas. júl. 12, 2009 3:02 pm
HozzászólásMutasd csak ezt az üzenetet
 
A szolgáltatás 50 dollár volt, és egy váll masszírozást tartalmazott. :) De a hölgyek jól alakították. :)

Vissza a tetejére
  Profil  
Fórumtag

Csatlakozott: kedd máj. 08, 2007 12:01 pm
Hozzászólások: 239
Tartózkodási hely: Siklós
HozzászólásHozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: vas. júl. 12, 2009 12:33 pm
HozzászólásMutasd csak ezt az üzenetet
 
"A játék elején mindenki néhány „Berget Dollárt” kap kézhez, melyet... prostituáltakra... is fordíthat."

Ezt meg hogy oldották meg? :lol:

Vissza a tetejére
  Profil E-mail küldése  
Tiszteletbeli Játékszervező
Avatar

Csatlakozott: csüt. dec. 09, 2004 11:25 pm
Hozzászólások: 6394
Tartózkodási hely: Bp
HozzászólásHozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: vas. júl. 12, 2009 11:19 am
HozzászólásMutasd csak ezt az üzenetet
 
buckoka írta:
Mikor volt utoljára, hogy kisebb-nagyobb incidensek nélkül zajlott le egy ilyen nagy nemzetközi rendezvény? :roll:

Ezervalahányszáz résztvevőnél a legjobb esetben is lesz 5% (de inkább több) paraszt, ammeg 50-80 ember...
_________________
Kép

Vissza a tetejére
  Profil  
Fórumtag
Avatar

Csatlakozott: hétf. máj. 12, 2008 11:13 am
Hozzászólások: 159
Tartózkodási hely: Svédia
HozzászólásHozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: vas. júl. 12, 2009 10:24 am
HozzászólásMutasd csak ezt az üzenetet
 
Hát igen...ismét egy beszámoló, ami miatt óránként néztem rá a softairre, hogy mikor jön, és ami miatt nem maradtak körmök az ujjaimon... és így belegondolva a leírás olvasása után, ez csak töredék olyan izgalmas, mint amilyen élőben lehetett :D
Remélem hamar felnövök, mind emberileg, mind anyagilag egy ilyen volumenű játékhoz.

Vissza a tetejére
  Profil E-mail küldése  
Fórumtag
Avatar

Csatlakozott: pén. júl. 10, 2009 8:49 pm
Hozzászólások: 66
Tartózkodási hely: Rónafalu-Salgótarján
HozzászólásHozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: vas. júl. 12, 2009 7:37 am
HozzászólásMutasd csak ezt az üzenetet
 
Üdvözlök minden airsoft rajongót és játékost!

A leírás nagyon jó, érdekfeszítő, várom a folytatást.


Mikor volt utoljára, hogy kisebb-nagyobb incidensek nélkül zajlott le egy ilyen nagy nemzetközi rendezvény? :roll:

Vissza a tetejére
  Profil  
Tiszteletbeli Játékszervező
Avatar

Csatlakozott: csüt. dec. 09, 2004 11:25 pm
Hozzászólások: 6394
Tartózkodási hely: Bp
HozzászólásHozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: szomb. júl. 11, 2009 11:53 pm
HozzászólásMutasd csak ezt az üzenetet
 
Nagyméretű drop pouch.
_________________
Kép

Vissza a tetejére
  Profil  
Fórumtag
Avatar

Csatlakozott: pén. aug. 10, 2007 7:39 pm
Hozzászólások: 1477
Tartózkodási hely: úton a visszaálló felé...
HozzászólásHozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: szomb. júl. 11, 2009 9:31 pm
HozzászólásMutasd csak ezt az üzenetet
 
idáig nagyon tetszik, várjuk a második részt :)

a fényképezőgépedet hogy szoktad magaddal vinni; mellényzsebben/hátizsákban/fényképező táska ?
_________________
Kép
Kép

Vissza a tetejére
  Profil E-mail küldése  
Tiszteletbeli Játékszervező
Avatar

Csatlakozott: csüt. dec. 09, 2004 11:25 pm
Hozzászólások: 6394
Tartózkodási hely: Bp
HozzászólásHozzászólás témája: Berget 7 - Three Kings 2009, Svédország
HozzászólásElküldve: pén. júl. 10, 2009 8:43 pm
HozzászólásMutasd csak ezt az üzenetet
 
Berget 7 beszámoló:

Első rész
_________________
Kép

Vissza a tetejére
  Profil  
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 66 hozzászólás ]  Oldal Előző  1, 2

Időzóna: UTC + 1 óra


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
Az oldal üzemeltetője az itt szervezett játékokért nem vállal felelősséget!
Powered by phpBB © 2000, 2002, 2005, 2007 phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség